Februárban annyira tetszett a Zöld-tavi menedékház környéke, hogy még akkor elhatároztam, hogy ezt nyáron vagy ősszel is meg kell néznem. Nos, a nyár elérkezett, az időt is megfelelőnek tartottam ezúttal egy három napos kirándulásra.
Persze a nyári környezet teljesen más, mint a téli, a fehér helyett a zöld szín dominál, a patak nincs jégbe fagyva. Viszont a csúcsok ugyanúgy felhősek, mint legutóbb:
Az éjszakát a menedékházban töltöm egy nagy közös hálószobában, estére összegyűlünk vagy tízen.
A másnap reggelt a tó körüli sétával kezdem, közben persze fotózgatok:
A menedékházi kiadós reggeli után a 2230 m magas Fehér-tavi csúcsot (Jahnací) célzom meg. Két kisebb tavat is útba ejtek, az egyiknél nagy meglepetésemre egy zergét pillantok meg, amint a tóban lévő köveken ugrál. Jelenlétem egyáltalán nem zavarja, látszik, hogy hozzászokott már a rengeteg turistához:
Egy meredek emelkedő után elérem a nyerget, onnan már csak pár száz méter a csúcs. Útközben gyönyörű látványt nyújtanak a völgyek, amint itt-ott megvilágítják őket a felhők között utat törő napsugarak:
A csúcson nem sok időt töltök, de visszafelé tartok egy hosszú pihenőt a gerincen. Arra leszek figyelmes, hogy egy zerge baktat felfelé az ösvényen, mögötte a gidájával:
Útban visszafelé már egy kisebb zergecsapat fogad a tónál, köztük egy aranyos kis gida:
Még kapok egy kis esőt, mielőtt leérek, nyomában viszont gyönyörű szivárvány húz egy hosszú ívet a Zöld patak völgyében:
Este a Zöld-tónál:
A következő nap reggelén ismét süt a Nap. A tónál tőkés récék tanyáznak, teljesen szelídek, sokan etetik is őket, így gyakran pihennek a parton:
Reggeli után elindulok visszafelé az autóhoz, útközben azért többször megállok a patakot fotózni:
