Pillanatok a természet titkaiból

2014. október 26., vasárnap

Mikepércs: Újra az itatónál

Már van vagy 2 hónapja, hogy valamire való madárfotót készítettem. Ma újra sikerült egy keveset összehozni, már nagyon hiányzott! Az itatómat és a lesemet kicsit átrendeztem az elmúlt hetekben, tegnap ki is próbáltam. Madár nem nagyon jött, kivéve egy karvaly tojót, amelyik pár percre egy vastag ágra szállt a közelben. Sajnos ott nem sok értelme lett volna fotózni a csúnya háttér miatt. De remélem még viszontlátom. 
Ma újra próbálkozom. A lesbe bújva kényelembe helyezem magam és figyelek. Hol egy vörösbegy, hol egy cinege, hol egy feketerigó hangját hallom. De a sárgafejű királyka hangjának még jobban örülök. Aztán meg is pillantok egy párt az egyik bokron. De jó lenne, ha közel jönnének! Persze eszük ágában sincs. Nem baj, majd egyszer ... Aztán örömmel hallom meg a fenyőrigók hangját is. Egy csapat tagjai egymás után húznak el tőlem vagy 40 méterre. Rájuk is nagyon fáj már a fogam. A közelben levő nyárfák között szajkók kergetőznek, aztán egyikük egy közelebbi ágon landol. Belenézek a keresőbe, nem az igazi. Viszont közelebb repül, egyenesen az itató végében száll le:

Szajkó

Szajkó

Egy másik példány a közeli bokor tetejére száll, ott viszont nekem túl magasan van. Aztán egyikük az itató szélén landolna, ha le nem billenne egy oda helyezett fadarab. A szajkó ettől megijed és elszáll a többivel együtt. Még jó ideig várok, hátha jön még valami ... Aztán látva, hogy semmi nem jelentkezik, továbbállok.

2014. október 19., vasárnap

Mikepércs: Harmatos szitakötő

Ma reggel az itatóhoz indultam egy kis rendezgetés miatt. Úgy gondoltam a ködös reggel tartogathat valami fotózni valót, ezért magammal vittem a fényképezőmet is.
A földút mellett valami világos tűnik fel a növények között: egy dermedt szitakötő ül ott, teljesen beborítják az apró vízcseppek, amitől messziről egészen fehérnek látszik a szárnya:

Atkás szitakötő

Atkás szitakötő