Alacsony-Tátra: Hófödte csúcsok

Egy kis havas tájra vágyva az az ötletem támadt, hogy megnézem a felvidéki hegyeket. Az Alacsony- Tátra mellett döntöttem főleg az időjárási viszonyok miatt. A Gyömbér csúcsát céloztam meg elérhető maximumként. Autóval kb. 1130 méterig tudok felmenni, a Trangoska üdülőházig. Innen a Stefanika menedékház felé indulok. Kicsit aggódtam a hótalpak hiánya miatt, de végül nincs rá szükség, a 20-30 centis hó jól le van taposva a kezdetben enyhe, később meredekebb ösvényen. Így viszonylag könnyen elérem az 1726 m magasan fekvő menedékházat. A szél sűrű felhőket fúj a völgy felől, ezért nem sokáig gyönyörködhetek a tájban, inkább megeszek egy finom gulyást a házban. Új erőre kapva tovább indulok a Gyömbér felé. A szél egyre erősödik, észak-kelet felé egyszer csak kitisztul a levegő, így a Magas-Tátra is előtűnik:

Magas-Tátra

Magas-Tátra

Magas-Tátra

Magas-Tátra

A másik irányban viszont felhőpaplan képződik:

Addig fotózgatok, hogy bizony eltelik az idő, viszont nem szeretnék túl későn utazni, így lemondok a "csúcstámadásról" és elindulok visszafelé.
A völgy még felhőkkel van tele, ...:

... de itt fent is felhők gyülekeznek:

A visszaút kifejezetten gyorsan megy, így még a fejlámpát sem kell használnom.

Bükk: Tar-kő

Ma a Bükkben tettem egy kirándulást, cél a Tar-kő volt. Korán indultam, Répáshuta felől közelítettem meg a célt, és 9 óra előtt már az ösvényt tapostam. Az első kilátópont Három-kő volt. Szép itt a kilátás, de úgy gondolom, ide is akkor érdemesebb jönni, amikor őszi színekben pompáznak a fák. Innen még kb. 2,5 km-t mentem Tar-kőig. Borult volt az ég, de csak a hegyek felett, a síkvidéken sütött a Nap. Így megvártam a napnyugtát, akkor kezdtem fotózni:

Kilátás a Tar-kőről

Kilátás a Tar-kőről

Egy "légi folyosó":

Napnyugta után hamar sötétedik, így a visszautat nagyrészt sötétben tettem meg, persze lámpával.

Ismét a Zemplénben

Párás reggelt ígértek mára a meteorológusok Háromhuta környékén, ezért úgy döntöttem, hogy még tegnap este elutazok Újhutáig, hogy kihasználjam a kora reggeli órákat. Ott azonban a természetőrök megállítottak, mondván, hogy ott nem maradhatok, mivel ma reggel rally lesz. Így visszamentem Háromhutára. Alvás az autóban, kora reggel pedig indulás a Mlaka-rét felé, még sötétben. Kb. 50 méteres emelkedés után jön a köd. A Mlaka-réten úgy döntök, megnézem a Sólyom-bércet. Útközben egy muflon riaszt egyet füttyentve egyet, meg is pillanatom, aztán köd előttem, köd utánam, eltűnik. A Sólyom-bércen a köd miatt semmit nem látok, így elindulok lefelé. Ekkor kezd feloszlani a köd:

A Kerek-kő felé veszem az irányt, ekkor már csak a völgyben van némi pára:

Legutóbb a Kerek-kőnél nem voltak jók a fényviszonyok, most már jobb a helyzet:

Kilátás a Kerek-kőről

Kilátás a Kerek-kőről

Kilátás a Kerek-kőről

Kilátás a Kerek-kőről

Két nap a Zemplénben

Két napot a Zemplénben töltöttem a hétvégén.

Az első nap délutánján Középhutáról indultam a Sólyom-bérc felé, úgy terveztem, ott töltöm az estét a csillagos ég alatt. 

A lenyugvó Nap fényében szépen látszik Regéc várának sziluettje a Sólyom-bércről:

Regéc vára

Regéc vára

Ahogy lemegy a Nap, rögtön megszólal egy uhu a közelben. Napnyugta után még várni kell a csillagok feltűnésére. Csak a fél percig exponált fotón látszik, hogy a Napnak még vannak fényei:

A Sólyom-bércen

A Sólyom-bércen

A csillagos Mlaka-rét:

A Mlaka-réten

Innen kb. egy óra, amíg visszaérek az autóig, de nagy élmény végigmenni az éjszakai erdőn, amely tele van élettel. Igaz, hogy csak a hangokat hallom, de hol itt, hol ott zörög az avar egy kisebb vagy nagyobb állat léptei alatt.
Másnap reggel Újhuta felé indulok, a falut elhagyva egy sorompó előtt parkolok le, onnan indulok gyalog tovább:

A Kerek-kő felé veszem az utamat, sajnos az ottani fényviszonyok nem túl jók.
Másnap kora reggel indulok, még nem tudom, pontosan hol fogok kikötni, majd kialakul...
A párás erdőt próbálom megörökíteni:

A reggeli napsütés jót tesz a párás levegőnek:

Magasabbra érve eltűnik a köd, viszont a völgyben még szépen ott ül a párás levegő:

Végül a Mlaka-rétet érintve újra a Sólyom-bércen kötök ki, próbálkozom egy kicsit, de nem az igazi.
Visszatérve az autóhoz, egy szalamandrát pillantok meg! Sikerül pár fotót készítenem róla hazaindulás előtt:

Foltos szalamandra

Foltos szalamandra

Vekeri-tó: Őszi hangulat

Rég fotóztam már valami olyat, amit érdemes is megmutatni, nyár vége óta a szép őszi színeket várom. Ma reggelre minden összeállt nagyjából: színes falevelek, pára, napsütés, szabadidő. Így a közeli Vekeri-tónál tettem egy próbát:

Mikepércs: Barkóscinegék és kékbegyek

A tómeder felszíne már nem fénylik a víztől, ez kedvező lehet a fotókra nézve, csak legyen mit fotózni.
A guvatok a szokásos módon végigjárják a nádszegélyt. Egy kis barkóscinege csapat száll le a közeli nedves talajra, ott szedegetnek valamiket. Nehéz fotózni őket a sok nád miatt, de olykor kijönnek a szabad területre:

Barkóscinege (hím)

Néhány kékbegy is mozog a közelben, egyikük elém száll, ott talál valami kedvére valót:

Kékbegy

Gyorsan mozog, nem tudom jól követni, csak feltételezem, hogy lenyelte a nagy falatot:

Kékbegy

Kékbegy

Kékbegy

A barkóscinegékhez hasonlóan ő is többször megjelenik előttem:

Kékbegy

Mikepércs: Darázspók

Kinéztem ma reggel a közeli mezőre makró témák után kutatva. Nem sok ízeltlábút találtam, viszont lehetett válogatni a darázspók hálók között:

Darázspók

Mikepércs: Csak egy guvat

A címmel ellentétben nem csak egyetlen guvat jelent ma meg a les előtt, de tény, hogy kevés a madár, szinte már csak sár van a tómederben. A kora reggeli órákban 3-4 fiatal guvat járja be a környéket. De egy réti cankó, egy nagy kócsag és egy Temminck partfutó is megjelent. Csak a környezet nem valami fotogén ezzel a sok sárral, így most csak egyetlen guvat fotót mutatok meg:

Fiatal guvat

Fogarasi havasok: Ahová még vissza kell menni...

Egy hat napos erdélyi kirándulás részeként ma reggel a transzfogarasi út elején levő szállásunktól felmegyünk a 2034 m magasan fekvő Bâlea-tóig, ahonnan a Zerge-tó felé indultunk a turistaúton.
A völgy felől felhők érkeznek és hamarosan nem is látunk semmit, csak a körülöttünk levő köveket. De azt tudjuk, hogy felfelé kell menni, és hamarosan meg is érkezünk a Zerge-nyeregre. A felhők közben oszladoznak, így meg is látjuk a közeli 2507 m magas Buteanu csúcsot:

A Buteanu csúcs

A nyereg másik oldalán, a Zerge-tó mellett pedig ez a látvány fogad:

A Zerge-tó

A tó kifolyásánál egy másik kis sekély tó keletkezett:

Visszaérve a Bâlea-tóhoz, már kitisztult az ég:

A Bâlea-tó

Csodálatos helyek vannak itt, amiket még szeretnék megörökíteni, így vissza kell még térni ide, és persze a csúcsra is fel kell mászni, ami ezúttal elmaradt.