Ma, kora reggel csipogásra lettem figyelmes, majd meg is láttam egy cigányrécét, amint a kiskacsáit vezeti vagy inkább követi. Sajnos nem volt elég fény egy jó fotóhoz.
Inkább a rétihéjákkal próbálkoztam:
Rétihéja (tojó)
Rétihéja (tojó)
A tőkésrécék intenzíven használták a lesem előtt fekvő faágat pihenés és tollászkodás céljából:
Tőkés réce (tojó)
Másnap új helyen szerettem volna próbálkozni, ezért délután felszedtem a horgonyt és a Csapói Holt-Tisza felé vettem az irányt. A Kis-Tiszánál füstifecskékkel találkoztam, amint küzdöttek az erős széllel, akárcsak én, és gyakran megpihentek egy ágon:
Fiatal füstifecske
A következő 100-200m széllel szemben úgy, hogy a sátor mint egy vitorla, igencsak visszafelé húzott, kimerítő volt. De leküzdöttem valahogy. A Csapói Holt-Tiszánál elém tárult egy hatalmas, növényekkel benőtt vízfelület. Ebben a csónakok már vágtak egy utat, én azon indultam el. Mindjárt az út elején a vízből kiálló száraz ágakon kárókatonát és szárcsát pillantottam meg. Egy kis töprengés után úgy döntöttem, odamegyek. Jó döntés volt. De vártam még, mert a szél annyira megerősödött, hogy attól féltem, széttépi a sátramat. Szerencsére estefelé sokat csendesedett, így elindultam. Viszont nem volt könnyű a sűrű vízi növényzet között utat vágni. Kb. fél óra alatt meg is tettem az előttem levő 50-60m-t. A megfelelő helyen lehorgonyoztam, majd nyugovóra tértem. Ahogy besötétedett, rázendítettek a békák. De nem ám folyamatosan, hanem tíz percnyi brekegés után elcsendesedtek, majd egy idő után, amikor már elszenderedtem, újrakezdték. Az ember el se hinné, milyen hangosak tudnak lenni. Nem is gondoltam, hogy füldugót is kellene hozni. Így ezen az éjszakán nem sokat aludtam.
