Ma reggel egy kis szünet után a víztározót vettem célba, kíváncsi voltam, vajon odajárnak-e még a kócsagok. Már világos volt, amikor kiértem, de nem nagyon voltak madarak azon a tavon, ahol a lesem állt. Viszont a lesemet nem a helyén találtam, hanem beúszott a nádszegélybe, amin csodálkoztam, mert ki volt kötve. Úgy látszik erős szél volt. Beletelt egy órába is, amíg ki tudtam piszkálni, mert ott már mélyebb volt a víz, így nem tudtam utána sétálni, csak a másik part felől tudtam valahogy visszatolni.
Ezek után már nem sok madárban reménykedtem.
A tavon költő szárcsapár mutatott némi aktivitást, és hamarosan a szárcsa csibéket is felfedeztem a nádas szélén.
Közben néhány gólyatöcs is leszállt a sekély vízre táplálkozni, közben persze tollászkodtak is:
Gólyatöcs
Gólyatöcs
Gólyatöcs
Gólyatöcs
A hosszú lábak hátránya, hogy elég körülményes elővenni őket, ha vakarózni kell:
Gólyatöcs
Gólyatöcs
Start! A felszállás első mozzanata:
Gólyatöcs
Ahogy egyre jobban sütött a nap, itt-ott mocsári teknősök dugták ki fejüket a víz alól:
Mocsári teknős
Végül is a szárcsa csibéket nem sikerült lefotóznom, mert messze voltak, ezért úgy döntöttem, hogy közelebb viszem a lesemet a nádashoz, és holnap megpróbálom elcsípni őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése