Legutóbb a vízre helyeztem a lesemet, mivel nagyon csábított a fiókáikat gondosan etető szárcsák fotózása. Így ma hajnalban kíváncsian bújtam be a lesbe és vártam a szárcsákra.
Rá kell jönnöm, hogy a szárcsák nem kezdik olyan korán a napot, csak akkor jöttek elő, amikor a Nap már felkelt. Addig pedig a mocsári teknősöket figyelhettem meg, amint az itt-ott kikandikáló fejük megtöri a víztükör nyugalmát.
A távolban megjelennek a fiókáikat etető szárcsák, és lassan közelednek.
Hirtelen erre az ideges szárcsára leszek figyelmes, amelyik vadul elindul egy irányba:
Szárcsa
Pár pillanattal később jelenik meg egy barna rétihéja a nádas fölött, talán az volt a harcias magatartás oka, hiszen a kis fiókák könnyű prédák lennének.
A szárcsa család lassan kicsit közelebb kerül, de azért megtartják ezt a távolságot:
Szárcsa
Hát ... ennyi jött össze mára, legközelebb újra próbálkozom, ezzel még nem lehetek elégedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése