Mikepércs: Rigókra várva

Reménykedtem benne, hogy megismétlődik a tegnapi rigó invázió. Ennek megfelelően nagy várakozással ülök be a lesbe.
Először a cinegék jelennek meg és gyakran vissza is térnek:

Széncinege

Széncinege

Széncinege

A szajkók viszont nem akarnak jönni, a rigókról nem is beszélve. Pedig a közelben vannak, lehet hallani a fenyőrigók hangját.
Aztán tengelicek hangjára figyelek fel, meg is jelenik az egyik a közeli bokron. De érkezik a többi is, és leszállnak az itató szélére. Sajnos egymást takarják, nem lehet jól fotózni őket, az itató végében egyikük sem száll le. Hamar végeznek az ivással, majd továbbállnak.
Maradnak a cinegék:

Széncinege

Széncinege

Széncinege

Széncinege

Egy csendes időszakban úgy döntök, hogy csomagolok, amikor kezdenek visszatérni a cinegék. Na jó, ezt a berepülést még megvárom, újra előveszem a gépet, visszarakom az állványra és várom a cinegék beszállását. Egyszer csak szajkó közeledik messziről. Legalább is annak tűnt, de ahogy közelebb ér látom, hogy nem is szajkó, hanem egy rigó. Egyből az itató szélén landol. Olyan, mint egy énekes rigó, de nagyobb annál. Meg is állapítom, hogy léprigó érkezett! Ezzel a fajjal se találkoztam még eddig. Sokáig csak figyel az itató szélén, szerencsére a fényképező zárhangja nem zavarja. Aztán megfordul, és elkezd szép komótosan inni:

Léprigó

Majd úgy gondolja, ha már itt van, akkor egyúttal meg is fürdik:

Léprigó

Csak úgy repülnek a vízcseppek:

Léprigó

Fürdés után kerregve elszáll, de még egy ideig hallom a hangját.
Néhány cinegét még lencsevégre kapok, mielőtt befejezem a fotózást:

Kékcinege

Széncinege

Igaz, hogy amiért jöttem, az nem egészen jött össze, de így is elégedetten távozom, hiszen egy új fajjal lettem gazdagabb többek között.